"Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre, a hónapok csendjét kis lényed megtörte.Mamád, ki méhében néked otthont adott, az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.Mint legdrágább kincsét, magához ölelt, elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.Testével érezte, ahogy kis szíved dobban, s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.Hálás tekintetét az égnek felemelte, s legszebb gondolatit mind feléd terelte.Arcod köré fonta két puha tenyerét, s néked adta keble mindösszes kenyerét. Sötét volt, csak a békés csend figyelt, s léted minden kérdésre megfelelt.Egyszerre lélegzett most anya és lánya, s érezte, élte már nem volt hiába. " " A kötelék mely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet s a benne lelt öröm. " Bach
2009. augusztus 3., hétfő
16 -dik !!!
 "Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre, a hónapok csendjét kis lényed megtörte.Mamád, ki méhében néked otthont adott, az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.Mint legdrágább kincsét, magához ölelt, elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.Testével érezte, ahogy kis szíved dobban, s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.Hálás tekintetét az égnek felemelte, s legszebb gondolatit mind feléd terelte.Arcod köré fonta két puha tenyerét, s néked adta keble mindösszes kenyerét. Sötét volt, csak a békés csend figyelt, s léted minden kérdésre megfelelt.Egyszerre lélegzett most anya és lánya, s érezte, élte már nem volt hiába. " 
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése